A Regöly-Alapítvány

Sajtószoba 2.oldal

Előző oldal

 

Mindig tudtam, hogy orvos szeretnék lenni, más hivatás meg sem fordult a fejemben.

Prof. Dr. Rácz Károllyal Regöly-Mérei Krisztina beszélgetett
 

Nézése, minden egyes szava tekintélyt parancsoló, ám mégis roppant rokonszenves. Elôször zárkózott, de aztán, ha közel enged valakit magához, akkor egyszer csak leomlanak a falak, és elkezd beszélni, mesélni, sztorizgatni. Olyan tipikus tudósember, mély hangú. Lassú, megfontolt beszéde figyelmet és tiszteletet ébreszt. Professzori szobája is pont olyan, mint ô, aki belép ide, szinte magába szippantja a tudást. Nagy elôdök képei a falakon, gyönyörû antik könyvespolcok, régi gyertyatartók, szobrok és rengeteg papír. Egy csodaszép adventi koszorú díszeleg egy irat kupac tetején. Dr. Rácz Károly a Doktori Tanács elnöke, az Orvosi Hetilap fôszerkesztôje, klinikaigazgató és a Magyar Belgyógyász Társaság elnöke, egyetemi tanár. 61 éves, és bosszús, hogy neki is csak 24 órából áll egy nap, pedig legalább 36-ra lenne szüksége…
– Én magának más hivatást nem is tudnék elképzelni. Mikor döntötte el, hogy orvos lesz?
– Már gyermekkoromban, nagyon fiatalon elhatároztam, hogy orvos szeretnék lenni. Máig nem tudom, hogy miért, de én úgy gondoltam, hogy csak az lehet orvos, aki jól tud latinul. Általános iskola után tudatosan olyan gimnáziumot kerestem, ahol volt latinoktatás. Abban az idôben azonban nem sok helyen tanították latin nyelvre a fiatalokat. A Teleki Blanka Gimnáziumban mégis indult egy latin-olasz szakos osztály. Én hála Istennek a latinosok közé kerültem.
– Az egyetem után belgyógyász lett.
– Belgyógyász már véletlenül lettem. Sokáig kutatónak készültem. Bejártam az Anatómiai Intézetbe harmadéves koromtól fogva, még demonstrátor is voltam, ami azt jelentette, hogy saját csoportom volt, akiket tanítottam. Úgy is volt, hogy ott fogok majd dolgozni. Ám hatodéves koromban ide kerültem, a II. számú Belgyógyászati Klinikára, Gláz Edit professzor asszony osztályára, három hónapos gyakorlatra. És nagyon megtetszett a klinikai munka és különösen az endokrinológia. Endokrinológia pedig nincs belgyógyászat nélkül. Itt ragadtam… Az egyetemi évek alatt nagy hatással volt rám az Anatómiai Intézetben Halász Béla professzor, aki fantasztikus légkört teremtett, olyan tudásvágyat keltett bennünk, hogy az leírhatatlan. Minden hallgatójára különös, lebilincselô hatással volt. De sokat köszönhetek dr. Gerendai Ida professzorasszonynak is, az Anatómiai Intézetben endokrinológiával az ô tanítása miatt kezdtem foglalkozni. Az endokrin szabályozás agyi részét ekkor kezdtem el kutatni. Ennek mûködése roppant módon érdekelt. Ráadásul itt találkozott a kutatás és a klinikai gyakorlat, ami egy szerencsés egybeesés volt.
– Megnéztem, több száz tudományos közleményt, cikket, könyvrészletet írt. Mégis melyik terület érdekli a leginkább? Mindig tudtam, hogy orvos szeretnék lenni, más hivatás meg sem fordult a fejemben. fotó: Zih Zsolt (MTVA)
– Az endokrin hormonok, az agyalapi mirigy és mellékvese mûködése a szívemhez nagyon közel álló terület. A kutatási módszerek az idôk során nagyon sokat változtak. Kitárultak a lehetôségek elôttünk. Feltérképeztük a hormonokat, egyre többet megismerünk. És ami különösen szerencsés, hogy nagyon gyorsan bekerültek az elméleti kutatások a gyakorlati endokrinológiába. A meddôséget okozó hormonok mûködése és a pajzsmirigyproblémákat okozó hormonok mûködésének megismerése nagyon sok ember betegségének a gyógyításához adott megoldást.
– Rengeteg vezetô – már-már egész embert kívánó – tisztséget tölt be. Hogyan jut ennyi mindenre ideje? És melyik az ön számára a legfontosabb?
– Mindegyik másért kedves, másért fontos. Az Orvosi Hetilapot azért szeretem, mert olyan cikkeket olvasok el, amelyekre amúgy nem jutna idôm, vagy – ôszinte leszek – talán magamtól nem venném a fáradságot. Hiszen a sebészetbe, a bôrgyógyászatba vagy bármelyik más szakába nem ásnám különben ilyen mélységig bele magam. A tanulmányok révén olyan új információkhoz jutok, amelyek engem is folyamatosan képeznek, tanítanak. Fôszerkesztôként, ha ugyan kényszerítve nem is vagyok, de kötelességemnek érzem, hogy mindent mindig elolvassak, és ezáltal valóban egyre szerteágazóbb tudáshoz jutok. A Doktori Tanács egy teljesen másfajta tisztség. Nagyon érdekes és nagyon felemelô feladat a fiatal orvosoknak a tudományos munkáit figyelemmel kísérni. Az egyetemnek ôsrégi hagyományai vannak, és megtisztelô ennek részesének lenni. A Doktori Tanács az egyetem legfelsôbb grémiuma, amely például felügyeli Phd-k megadását vagy dönt sok más fontos dologról; tulajdonképpen egy felügyelô szerv. A Belgyógyász Társaság elnökének lenni pedig egy érdekes kihívás. Egy óriási társaság, sok szervezettel, szekciókkal. Nagyon szeretek találkozni Magyarország legjobb szakembereivel, a kollégákkal. A magyar belgyógyászok összefogása, szakmai képzése, a kongresszusok megszervezése fontos, szükséges és számomra érdekes feladat.
– A fiatalokat nem csak a Doktori Tanács elnökeként segíti, hiszen a Regöly Alapítvány szakmai bizottságának is tagja. Miért vállalta el ezt a tisztséget?
– A Regöly Alapítvány egy nagyon jó, hiányt pótló kezdeményezés. Regöly-Mérei János professzor egyedülálló egyéniség volt. Legendás volt segítôkészsége, és az a különleges mód, ahogy fogadta és kezelte a betegeit. Az Orvosi Hetilap fôszerkesztô-helyettese is volt, nagyon fontos munkát végzett a lapnál, éppúgy, mint a Semmelweis Egyetemen, ahol 30 évig tanított, és kiemelkedôt, maradandót alkotott mind a kutatás, mind a tanítás, mind a klinikum területén. A Regöly Alapítvány a fiatal orvosokat, orvostanhallgatókat segíti. Fontos, hogy a mai, sokszor kilátástalan helyzetben lévô fiatal orvosokat, akik megélhetési gondokkal küzdenek, mert megalázóan alacsony a fizetésük, megbecsüljük, a fiatal tehetségeket felkaroljuk. Ez a kezdeményezés elismeri munkájukat erkölcsileg, a lehetôségekhez mérten anyagilag, nem utolsósorban pedig szakmailag is támogatja ôket. Mert minden egyes színvonalas pályázatírónak lehetôséget biztosítunk az Orvosi Hetilapban való publikálásra, vagy a fôdíjakon kívül különdíjakat is osztunk ki, hogy ezzel is kifejezzük megbecsülésünket és tiszteletünket tudásuk, tehetségük, munkájuk, hivatástudatuk iránt. Már az elsô évben kiváló színvonalú pályamunkák érkeztek be, erre ékes bizonyíték, hogy egy sem volt olyan köztük, amelyet ne közölt volna le az Orvosi Hetilap.
– El sem tudom képzelni, hogy van szabad ideje. A munkán kívül marad ideje másra? Mikor ér például haza?
– Hát szabad idôm tényleg nincs! Igaz, utazni szeretek, de legtöbbször kongresszusok miatt utazom. Az utolsó felfedezôútjaim egyike még fiatal koromban Kanada volt. Négy és fél évig éltem és tanultam ösztöndíjasként Kanadában a '80-as évek elején, másfél évig Párizsban is továbbképezhettem magam. Kanadai kint tartózkodásom alatt bejártam Amerikát, Párizst azonban már nem volt idôm felfedezni. Ha lenne idôm, Hawaiit szívesen megnézném, és felfedezném Új-Zélandot is, azt mondják, az maga a paradicsom. De most túl sok fontos és értékes feladat vár itthon és köti le a mindenapjaimat. De ezt én tényleg nagyon-nagyon szeretem. Reggel a vizitekkel kezdem, és este nyolc óra elôtt nem szoktam hazaérni. Jelzem, otthon is leginkább kéziratokat olvasok. Az operát szeretem, de nem is tudom, mikor voltam utoljára az Operában. Most szerveztünk egy továbbképzô konferenciát, ennek keretében Endokrinológia és a mûvészet címmel érdekes programok részesei lehettek a résztvevôk. A rendezvényen fellépett Hábetler András, Herczenik Anna, Mester Viktória és Köteles Géza. De elôadás tartott Kiss László orvos, orvostörténész is az Endokrinológia a képzômûvészetben címmel. Érdekes megközelítés volt. Szóval ennyi minden mellett tényleg nem marad idôm semmire. Mert egy nap sajnos nálam is csak 24 órából áll, noha igazán állhatna legalább 36-ból...

 

 

Regöly-Mérei Krisztina

 

 

 

 

"A Regöly Alapítvány egy nagyon jól kigondolt támogatási rendszer"

Prof. Dr. Karádi István klinikaigazgató, a Semmelweis Egyetem dékánja. Júniusban lesz 60 éves. Nős, két gyermeke van, sőt, egy éve már nagypapa is. Óriási futballrajongó, a spanyol foci a szíve csücske. Impozáns dékáni szobájában beszélgetünk, amit természetesen nem belsőépítész felesége rendezett be.
 

– Most is ezer dolga van, mint mindig. Hogyan jut ideje ennyi mindenre?

– Egy rohanás az életem, komoly logisztikát igényel minden egyes feladatköröm ellátása. A Kútvölgyiből jövök át ide, a Semmelweis Egyetemre, ez az alapjárat. De sokat megyek konferenciamegnyitókra, rektori megbeszélésekre, helyettesítésekre, a minisztériumba vagy előadást tartani. Emellett minden nap betegeket vizsgálok, vizitelek. Sajnos, nagyon gyakran kell tologatni a programokat, mert váratlanul mindig történik valami, ilyenkor a jól felépített napomat kezdhetem átszervezni…

– Úgy hallottam, édesapjának komoly szerepe volt abban, hogy orvos lett.

– Igen, édesapám gyerekkorában orvos szeretett volna lenni, de korán árva maradt, és amikor Pestre jött, egyszerűen nem volt pénze tankkönyvekre. Végül közgazdász lett. De ő mindig is nagyon fontosnak tartotta a gyógyítást, az orvosi hivatást. Volt egy orvos barátja is, aki szintén nagyon szorgalmazta, hogy én ezt a pályát válasszam. Mindig kitűnő tanuló voltam, a gimnáziumban nagyon érdekelt a kémia, mert rendkívül jó volt a kémiatanárom. Neki és a fi zikatanáromnak köszönhetem, hogy felvettek az orvosegyetemre.

– Miért a belgyógyászat lett a szakterülete?

– Ez egy érdekes kérdés. Engem ugyanis a gyermekgyógyászat roppant módon érdekelt. Különösen a neonatológia. A szülészeten végül is felajánlottak egy állást, ahol pont újszülöttgyógyászattal foglalkozhattam volna, ám én szülésznőgyógyász is szerettem volna lenni, de ez akkor nem sikerült. Végül mégis a belgyógyászat felé fordultam, ami szintén mindig kiemelten érdekelt. Ennek is meg volt az oka. Harmadéves koromtól fogva externáltam a Szent János Kórház I. Számú Belgyógyászati Osztályán, a méltán híres Korányiosztályon, Halmos Tamás professzor úr volt a mentorom. Ez azt jelenti, hogy minden egyes szombatomat ott töltöttem és a betegellátással foglalkozhattam. Sőt, volt olyan nyár, hogy medikus létemre az osztályos munkát is rám bízták. Ott nagyon-nagyon sokat tanultam, a belgyógyászatot ott szerettem meg. Ezt követően mesteremtől, Romics László professzor úrtól tanultam meg azt a magas szintű belgyógyászati szemléletet, amelyet igyekszem átadni tanítványaimnak.

– Mindig jókedvű, mosolyog, közvetlen és szeret beszélni… Tudja, hogy nagyon szeretik a betegek?

– Hallom, hogy szeretnek, és ennek nagyon örülök. Pedig sajnos, a sok elfoglaltságom miatt, most már lényegesen kevesebb időm jut a betegekre. Egyébként édesapám volt ennyire kommunikatív, mint én. Kifejezetten híres volt erről a képességéről, és arról is, hogy ugyan kereskedelmi igazgató volt egy állami vállalatnál évtizedeken keresztül, de az ajtaja mindig, mindenki előtt nyitva állt. Én ezt tőle örököltem. Azt gondolom, hogy a betegeknek rendkívül fontos a pszichés törődés. Tehát az empátia – ami szerintem részben veleszületett képessége az embernek, de nagyon tudatosan lehet fejleszteni –, rettenetesen fontos. Mert a betegnek egy megnyugtató szó többet jelent minden vizsgálatnál, minden tablettánál. Persze az is nagyon fontos, hogy a saját szakterületén az ember otthon legyen, folyamatosan újabb ismereteket szerezzen. Ami pedig a legfontosabb: tudja a saját szakmájának, a saját tudásának a határait. Az az orvos teszi a legrosszabbat, aki ezt nem ismeri fel, nincs tisztában a saját képességeivel. Aki azt hiszi, mindenhez ért, nagyon sok kárt okoz a betegeinek.

– Szakmailag mit tart fontosnak?

– Már az egyetem alatt a tudományos kutatásokba is bekapcsolódtam. Be kell vallanom, nem vagyok nagyon szorgalmas ember. Mindenki nevet ezen most, hogy én ennyit dolgozom. De én tényleg nem vagyok szorgalmas típus! Jobban szerettem és szeretek sportolni, eljárni szórakozni, meccset nézni. De a János Kórházban eltöltött időszak alatt rájöttem, hogy nem szabad csak és kizárólag a tudománnyal foglalkozni, hanem a betegellátás is épp olyan fontos. Még egyszer mondom, nem voltam szorgalmas tudományos diákkörös, ellenben dolgozatokat szívesen írtam. Amikor a klinikára bekerültem, akkor viszont arra jöttem rá, hogy a tudomány két dolog miatt rendkívül fontos. Az egyik lényeges dolog, hogy az tudja nagyon magas szinten oktatni a saját szakterületét, aki tudományt folytat. A tudományban való állandó jártasság és előremenetel újabb ismereteket épít bele az oktatási képességünkbe. A másik fontos része a szakmának az oktatás. Mind a kettő a klinikumot viszi előre és egymásra épül. Az oktatásban és a tudományban is az a lényeg, hogy valamit alkossunk.

– De maga nemcsak oktat és praktizál, hanem főszerkesztője is a Magyar Családorvosok Lapjának.

– Igen, a saját tudásunk fejlesztésére kiváló példa a lapom. Tíz éve alapítottuk egy nagy tudású, lelkes, széles látókörű szerkesztőnővel, Meszlényi Zsuzsával, aki egyébként gyógyszerész. A lap nagyon sok embernek egy továbbképzési lehetőséget jelent, másrészt a saját magunk továbbképzése is. Hiszen minden egyes cikket elolvasok, ha kell, belejavítok, tehát lektorálom, utánanézek a témáknak. Rájöttem, hogy nekem a legfontosabb, hogy a lapot olvassam. Hiszen nemcsak javítom, hanem a saját képzésemnek is egy fontos állomása. A témákat, amelyek a lapban szerepelnek, azokat egytől egyig köteles vagyok megtanulni, márpedig a lap havonta jelenik meg.

– Napi téma a sajtóban, hogy a fi atal orvosok fele inkább külföldön szeretne dolgozni. Nem csoda, hiszen megalázóan alacsony fizetéssel helyezkedhetnek el. Persze ez a nem sokkal a létminimum feletti fi zetés nem csak rájuk, hanem az idősebb orvosokra is vonatkozik.

– Mint dékán tartottam egy rezidensgyűlést két évvel ezelőtt. Ezen részt vettek a rezidensszövetségek vezetői, az összes végzős hallgató, sőt, az előző évben végzett orvosok is, tehát több százan eljöttek. Megkérdeztük, hogy hányan szeretnének külföldön dolgozni. 80 százalékuk azt mondta, hogy elmenne. A második kérdésünk az volt, hogy ha egy viszonylag elfogadható fizetést kapnának, tehát 200 ezer forintot, akkor is elmennének-e. Erre a 80 százalékuk úgy válaszolt, hogy nem, maradnának. Itt megélhetési kérdésről van szó! Egy orvos harmincéves korára jut el oda, hogy önálló szakmai tevékenységet folytasson. Kezében van egy olyan diploma, amely egész Európában feljogosítja arra, hogy ebben a szakmában önállóan dolgozzon. Szabad ember. És nem fi zetjük meg legalább úgy, mint egy mérnököt vagy egy közgazdászt? Pont az orvosok keresnek ilyen megalázóan keveset? Az orvosi hivatás rendkívül nagy felelősséggel és hatalmas lelki teherrel jár együtt. Mert hiába vezette be az Európai Unió, hogy heti 60 órát lehet dolgozni, ezt az orvosi hivatásnál képtelenség betartani. Tehát ennyi munka mellett ilyen keveset keresni, ez társadalmi szégyen! Most már arról van szó, hogy egyszerűen ennyi pénzből nem tudják eltartani magukat, a gyerekeiket nem tudják iskoláztatni és esélyük sincs például lakásvásárlásra. Nos, ha ilyen tragikus a helyzet, akkor miért csodálkozunk, hogy más országok elszívják a magyar orvosokat?

– Ön a Regöly-alapítvány kurátora. A Prof. Dr. Regöly-Mérei János Alapítvány fi atal orvosok, kutatók, oktatók munkáját díjazza. Erkölcsileg, anyagilag, szakmailag szeretnék támogatni őket.

– Maga az alapítvány azért jött létre, hogy egy nagy ember, egy kiváló orvos emlékét megőrizzük, és az emlékéből kiépítsünk gy olyan rendszert, amivel a fi atalokat segíteni tudjuk. A Regöly-alapítvány egy minden szempontból nagyon fontos és nagyon jól kigondolt támogatási rendszer. Minden ilyen kezdeményezés rendkívül fontos. Az a probléma, hogy Magyarországon a rendszerváltás után a magyar tradíciókban nem jelentek meg mecénások, pedig az Egyesült Államokban vagy más nyugati országokban sok ilyen kiváló kezdeményezés működik. Az igazi mecénásnak azonban, azt gondolom, hogy mégiscsak a társadalomnak kell lennie.

– Talán azért van ez így, mert sokan azt gondolják, hogy az orvosoknak ott van a paraszolvencia…

– Kevesen tudják, hogy a paraszolvencia az egy monarchiabeli képződmény. Az ezerkilencszázas évek elején és közepén úgynevezett ingyen dolgozó orvosok voltak. Tehát, aki tanársegédként vagy osztályos orvosként dolgozott, csak a betegektől kapott pénzből tudott megélni. Ez nem is hálapénz volt, inkább "könyörületpénz". És ez szép lassan beépült a köztudatba, no meg az orvosok fi zetésébe is. A hatvanas-hetvenes években a népszerű orvosok sokat kerestek, sok pénzt kaptak, amikor relatív olcsóbb volt az élet. De ez ma már nem így van. Ma már minden drága, a megélhetés is drága lett. Az embereknek nincs pénzük már a paraszolvenciára. És ami ennél is fontosabb: megalázó! Nyilvánvalóan mindannyian részben ebből éltünk, és próbálnak sokan még most is valahogy megélni, és ez akadályozza az ellenállást az orvostársadalomban, hogy egységesen föllépjünk, hogy egységesen kiköveteljük a társadalomtól a nekünk járó jusst. Ha az orvosokat anyagilag kellően megbecsülnék, akkor biztos, hogy meg lehetne szüntetni ezt a megalázó rendszert.

– A németeknél például nem is ismerik a paraszolvencia szót és az egész betegellátás magas szinten és betegcentrikusan működik.

– Az a rendszer sem tökéletes. Az idősebb, jól képzett orvosok nagyon sokat keresnek. A fi atalok ott is csak egy szintig keresnek, ők is nagyon zúgolódnak, borzasztóan ki vannak használva. A németeknél egyáltalán nem tartják be a napi nyolcórás munkaidőt, legfeljebb papíron. Szerintem ott például az ügyelet megszervezése abszurd, hiszen kétszáz kilométeres körzetben van például csak ügyeletes orvos. A magyar egészségügy ennél sokkal előrébb járt, csak az elmúlt években ezt részben leépítettük. Nekem az a véleményem, hogy a magyar egészségügy olyan helyzetben van, amiből még van kiút, ha megfelelően átszervezzük!

– Mire gondol? Hogyan lehetne?

– Egyszerűen. Regionális centralizálással. A szocialista rendszerben működött rendelőintézeteket össze kell kötni régiókra korlátozódó, valódi súlyponti kórházakkal. Hát milyen súlyponti kórház az – most az egyetemre gondolok –, ahol az ágyak 25%-át elveszik, és a területét megnövelik? Olyan rendelőintézetek kellenek, olyan felszereltséggel, olyan szakképzett orvosokkal, nővérekkel, ahol a beteget 12 órán belül kivizsgálják. Reggel bemegy, este hazamegy. Nincs ennyi költség vele. Ha meg súlyos eset, akkor meg a megfi gyelőrészből mentővel vigyék át a súlyponti kórházba. Ehhez a rendszerhez pedig megfelelő, mindenhová eljutó, rendszeresen közlekedő buszjáratok kellenek.

– Barcelona- vagy Real Madrid-drukker? Tudom, hogy mindkét csapatot nagyon szereti.

– A Real Madrid volt mindig is a kedvencem. De a Barcelona most nagyon látványosan játszik, őket is szeretem. Én minden héten focizom, nagyon komolyan veszem. A minap is két gólt rúgtam. A futballmérkőzéseket is már-már szakmai szemmel nézem.

– Játszott az Omnia zenekarban. Sokak szerint egy énekes veszett el önben.

– Nagyon szeretem a zenét, de nem vagyok igazi tehetség. A komolyzenére, sajnos, nincs elég időm, bár nagyon szeretem. Így most marad egyelőre a könnyűzene. A zenélésnek sok mindent köszönhetek. A zenéléshez veleszületett jó hallás kell, a zene segít az előadókészség kifejlesztésében. Szóval az előadásmódomban most már eljutottam egy olyan színvonalra, hogy mások is azt mondják, hogy jópofa, élvezhető, amit csinálok. Néha még zenélek, de most már csak a magam szórakoztatására.

– Belsőépítész, iparművész a felesége és a lánya is. Milyen az otthonuk? Hagyták, hogy ön is beleszóljon a kialakításba?

– Általában kísérleti üzemként működtünk otthon, de persze szép otthonunk van. A szoba és a fürdőszoba a feleségem által megálmodott stílusban van kialakítva. A modern skandináv és olasz stílusjegyeket ötvözi. Azt hiszem, hogy nem kell palotában lakni, óriási házban élni, hogy valaki otthon jól érezze magát. A mi házunk inkább élhető. Szeretek otthon lenni. Kikapcsol, és jól érzem magam.

– Több mint egy éve nagypapa lett. Azt mondják és én is úgy tapasztaltam, a szülő, szülők elvesztése, a szülővé válás megváltoztatja a személyiségünket. A nagypapává válás is ilyen?

– Megváltoztatott. Igen. Jó újra látni a gyermek, az ember fejlődését. Szoktunk vigyázni az egyéves picire, ha segíteni kell a fi ataloknak vagy, ha lányomék néha szeretnének elmenni valahová szórakozni. Akkor a feleségem és én küzdünk a világ legédesebb kis diktátorával. Mert kemény és izmos, rámenős kisfiú. Az én első és eddig egyetlen unokám, és nagyon szeretem.

 

 

[Orvosi Hetilap]

 

Regöly-Mérei Krisztina

[Cikk megtekintése]

 

 

 

 

A legkiválóbb orvosok kerestetnek – kiírták a Regöly Alapítvány pályázatait

A Ma reggel vendége Regöly-Mérei Krisztina, az alapítvány képviselője, Sándor József kuratóriumi elnök, Hajdú B. István fővédnök
 
2011. január 12. 08:50
 

 

 

Ma Reggel, Magyar Televízió

[Forrás megtekintése]

 

 

 

 

Vészhelyzet

Orvosnak lenni kiváltság, még inkább kiválasztottság. Mert nem mindenki válhat gyógyítóvá.
 
Édesapámnál a nap reggel fél ötkor kezdôdött, fél hétkor vizitelt, nyolctól mûtött, háromtól beteget vizsgált, utána tanított, este hétkor még körbenézett a kórtermekben, hogy mindenki rendben van-e, fél nyolcra hazaért, kutyát sétáltatott, evett, szintén orvos anyukámmal átbeszélték a betegeik állapotát, majd utána ô még nekiállt a tudományos munkáit írni. Soha nem panaszkodott, hogy fáradt. Soha egyik betegnek sem mondta – noha volt, aki éjszaka, hétvégén, ünnepnap hívta –, hogy nem ér rá. És soha nem hanyagolta el a családját. (Hétvégén bepótolta az egész heti elmaradását… ha nem hívták be mûteni.) Sokszor mérgesek voltunk rá, hogy makacs, önfejû, önfeláldozó, túlzottan lelkiismeretes, megszállott. De ô kivételes ember volt. Kivételes orvos. Mert mindig, minden esetben jó döntéseket hozott. Mert ô "betegesen" szeretett gyógyítani.
Ha reggeli mûsort vezetek, én is négykor kelek, hullafáradtan autózom a Magyar Televízió székházába, átnézem a híreket, lerohanok a sminkbe (valahogy mégiscsak ki kell nézni), és 5 óra 54 perckor felcsendül a Híradó-szignál. Ritkán bakizom, de akkor nagyon szégyellem magam. Szégyellem, mert mindig eszembe jut az apukám. Lelki szemeim elôtt látom, ahogy a fehér köpenyében, a félrecsúszott nyakkendôjével betegeket vizsgál. Lelkiismeret-furdalásom van, hogy merem én összehasonlítani kettônk foglalkozását. Hiszen, ha egy orvos hibázik, annak végzetes következményei vannak.
Ha egy mûsorvezetô, akkor maximum kirúgják, vagy kap egy-két nézôi levelet… Sokféle hivatás létezik: a zenész, a színész szórakoztat minket, a politikus intézi az ország ügyeit, a rendôr védi a rendet, a pék kenyeret süt, a tanár tanítja a gyermekeinket, a sportoló a saját határait feszegeti, a taxis szállít minket, az eladó meg kiszolgál. De az orvosi hivatás talán az egyetlen, amely minden pillanatában az életünkért felel. Mert az orvos pillanatok alatt dönt, muszáj, hogy döntsön. Rólunk, Értünk.
 
A valódi értékeket, a valóban értékes embereket szeretnénk díjazni.
 
Dr. Regöly-Mérei János hatvan évet élt. Csak hatvan évet. Ám tartalmas hatvan évet. Mások százhatvan esztendô alatt nem tesznek annyi jót, mint ô. Mikor meghalt, átértékelôdött bennem sok minden. Megváltozott az értékrendem, az emberekhez való viszonyom, a hivatástudatom, a szeretetem, az érzéseim, az életem. Mert a világ sokszor az értéktelent tartja fontosnak és az értékeset pedig megszokottnak. Az emberek az utcán három perc alatt akár tíz "celebet" is fel tudnak sorolni, de vajon akad-e egyetlen orvos, kutató, akinek a neve eszünkbe jut a rákkutatás, a meddôség elleni harc, a hazai oltóanyagok vagy ôssejtkutatás kapcsán. Pedig az igazi valóságshow az, melyben ôk és mi is élünk, mikor tényleg a lét a tét. Az orvostól elvárjuk, hogy meggyógyítson minket, hogy munkaidejének huszonnegyedik órájában is kedves legyen, hogy mindenkor rendelkezésünkre álljon.
A Regöly Alapítvány azért jött létre, hogy rámutasson, valódi hôsök a "kórházban" is vannak. Nem furcsa, hogy a színészek, zenészek, mûvészek, újságírók hatalmas csinnadratta közepette számtalan elismerést kapnak (nemritkán busás pénzjutalommal!), az orvosok, kutatók, kutatócsoportok, nôvérek pedig szinte soha semmit? Sokan úgy vélik, hogy minden orvos betegre keresi magát a paraszolvenciából. De közülük jó néhánynak – mondjuk egy labororvosnak – nincs is közvetlen kapcsolata a betegekkel. Felháborító ez az egész! 1991-ben szervátültetetést tanult édesapám egy müncheni klinikán, ez a klinika a mai napig Európa egyik vezetô transzplantációs központja. Neki akkor átszámítva 600 márka volt a fizetése, egy vele egyenrangú német orvosnak pedig 30 ezer márka. Felfoghatatlan a különbség. Márpedig hálapénzt nem kap mindenki. És ami ennél is fontosabb, a hálapénz sok orvosnak megalázó, "nem vagyok pincér, hogy borravalót kapjak" – hallottam oly sokszor. De azt ugye senki nem gondolja komolyan, hogy normális, hogy egy ilyen felelôsségteljes munkakörben dolgozó ember hivatalosan kb. havi nettó 130-140 ezer forintot vigyen haza? Egy megasztár egy esti fellépés alatt keres ennyit… Egy tévésztár pedig a tízszeresét kapja havi apanázsként. Egy lelkiismeretes, jó orvos egész életében tanul, képzi magát, részben mert kötelezô a kreditpontjai miatt, részben mert az orvostudomány is folyamatosan fejlôdik. Aki nem tanul, lemarad. Életemben sokszor tapasztaltam, hogy kétféle ember létezik, az egyik isteníti a doktorokat, elismeri tudásukat, felnéz rájuk, megbízik bennük, a másik része pedig követelôzik, és természetesnek veszi, hogy "kiszolgálják". Egyben azonban egyetértenek: az egészségügy helyzete hazánkban katasztrofális.
 
Az egészség a mi ügyünk!
 
Hajdú B. István fôvédnök "Ellentétben apósommal, dr. Regöly-Mérei Jánossal, sohasem voltam és nem is leszek orvos. Ellenben sajnos már voltam és biztos vagyok benne, hogy leszek is beteg. Ilyen minôségemben tudom értékelni az egészségügyben dolgozók azon részét, akik Jánoshoz hasonlóan szakmájukat, hivatásuknak érzik. Abban is ôszintén hiszek, hogy Regöly professzor halálával a "regölység" nem hunyt el, és vannak olyan fiatal orvosok, akik hozzá hasonló szellemiséggel rendelkeznek. Az ilyeneket nem lehet eléggé megbecsülni."
 
Dr. Borbély Zoltán fôvédnök "Édesapámmal sokat vitatkoztunk azon, hogy melyik a legszebb hivatás. Mivel ô mérnök volt, állandóan azzal "vádolt" minket, jogászokat és az orvosokat is, hogy nekünk automatikusan jár a doktori cím, míg nekik, mérnököknek ezért külön meg kell dolgozniuk. Amikor – szerényen – az orvosi hivatást mondtam a legszebbnek, minden hivatás fölé helyezve, megkérdezte, hogy mire mennének az orvosok a mûszaki tudományok felfedezései nélkül. Erre mindig az volt a döntô érvem, hogy ha egy strandon valaki rosszul lesz, és csak egy jó orvos és egy jó mérnök van a közelében, egyedül az orvos tud segíteni. Regöly professzor egész életét a "strandon" töltötte, ez volt János passiója."
 
Szeretnénk anyagilag és erkölcsileg is segíteni a Gyôztest!
 
A Regöly Alapítvány elsô évben a fiatal orvosok között keresi a legjobbakat. Nem véletlenül. Egyrészt, mert édesapám egyik legfontosabb feladatának tekintette a tanítást, több mint harminc évig oktatta az orvostanhallgatókat a Semmelweis Egyetemen, sôt annak klinikavezetô professzora volt, tehát a gyakorlatra is nagy hangsúlyt fektetet, még tankönyvet is írt. Másrészt a kuratórium orvosprofesszorai és a szakmai bizottság elnöke is úgy vélik, az ifjú orvosok közül Európában az egyik legmostohább helyzetben a magyarok vannak. Ezt alátámasztja egy nemrég napvilágra került statisztika is: soha ennyi orvos nem akarta elhagyni az országot, mint most.
Az Egészségügyi Engedélyezési és Közigazgatási Hivatal legfrissebb, 2010-re vonatkozó adatai szerint 1111 orvos kért okleveleirôl – ami a külföldi munkavállalás elengedhetetlen feltétele – hatósági igazolást. Rajtuk kívül hasonló kérelmet nyújtott be 202 fogorvos, 48 gyógyszerész, 301 ápoló és még 115, az egészségügy más területén dolgozó szakember. A Regöly Alapítvány azt szeretné, hogy a hazánkban dolgozó orvosok,

egyetemisták, kutatók, kutatócsoportok, egyetemi tanárok jobban bekerüljenek a köztudatba. A kimagasló tudású orvosok – a szó nemes értelmében – éppúgy közszereplôvé váljanak, mint egy médiaszemélyiség vagy egy mûvész. Munkásságukat megismerjék, gondolataikra pedig kíváncsiak legyenek az emberek.
 
Prof. dr. Darvas Katalin kurátor, a Semmelweis Egyetem egyetemi tanára "A Regöly Alapítvány lehetôséget nyújt fiatal kutatók számára munkásságuk folytatására. Ez az alapítványi cél csatlakozik a Magyar Tudományos Akadémia elveihez, támogatni kívánja a hazai fiatal kutatókat és ezzel biztosítani magyarországi tevékenységüket. A mai egyetemisták tehetségesek, szorgalmasak, sokoldalúak. Már egyetemi éveik alatt lehetôségük nyílik külföldi tanulmányok végzésére, ami részben látókörüket, szemléletüket bôvíti, részben kiváló nyelvismeret elsajátítására ad lehetôséget. A végzett orvosok számára nehézséget jelent a hazai elhelyezkedés, a létszámok korlátozása miatt, aminek elsôsorban anyagi okai vannak, mivel státusokra, orvosokra az intézményeknek szüksége van, azonban nincs rá fedezet, hogy ezeket az álláshelyeket betöltsék. Részben ezért, részben az anyagi megbecsülés hiánya miatt távoznak jelentôs számban a végzett kollégák külföldre. Ennek a hazai betegellátásban beláthatatlan káros következményei lesznek, és már vannak is."
 
Prof. dr. Papp Zoltán kurátor, a Maternity Magánklinika igazgatója, egyetemi tanár Debrecenbôl kerültem a fôvárosba 1990-ben, és a beilleszkedés nehézségein kiváló barátok segítettek át. Ezek közé tartozott Regöly-Mérei János is, akivel a Semmelweis Egyetemen találkoztam elôször, és gyorsan felismerve egymás értékeit, beteg hozzátartozóinkat kölcsönösen egymáshoz irányítottuk. Köztudott, hogy egy orvos részérôl egy másik orvos felé az a legnagyobb elismerés, ha vele operáltatja meg azt a beteget, aki számára kedves és fontos. Mi egymás számára ilyen orvosok voltunk, és visszaemlékezve az általa gyógyított betegeimre, utólag is mondhatom, hogy mindig helyesen döntöttem, amikor az ô segítségét kértem. "Exitus acta probat." Az orvosi ténykedést a kimenetel igazolja. Betegei számára a gyógyulás számtalanszor megadatott, a sors kegyetlensége, hogy ezt ô nem kaphatta meg. Korai távozása ellenére életmûve maradandó, és tanulságul szolgálhat az ifjú nemzedék számára. Ezért fontos nekem a Regöly-Mérei Alapítvány, melynek felkérése a kuratóriumi tagságra megtiszteltetés számomra. A mai fiatal orvosok – tisztelet a kivételnek – nem áldozathozatal-centrikusak. Nem vitás, hogy kevés a fizetésük, és hogy átrendezôdött a társadalmi értékrend minden tekintetben, és hogy összehasonlíthatatlan hátrányban vannak a nyugat-európai kortársaikhoz képest. Ezért egyesek külföldön keresnek szerencsét (és relatíve sok pénzt), mások elhagyják a pályát, viszont a tehetséges, itthon boldogulni szándékozó és áldozatokat vállaló fiatalokat fel kell karolni és támogatni kell. Ez a Regöly-Mérei Alapítvány küldetése.
 
Május 31-ig várjuk a pályázatokat!
A Regöly Alapítvány keresi a kitûnô orvosokat. Éppen ezért a kuratórium pályázatot hirdetett. Szándékosan pályáztatjuk a jelentkezôket, talán a pályamunkák alapján objektívabban lehet megítélni, ki a legjobb. Hiszen a szaktudás mellett éppolyan fontos a hozzáállás, az elhivatottság, a betegek iránti tisztelet, a tudomány elôtti alázat, az empátia, a kommunikáció. Igazán jó orvos ugyanis nem mindenkibôl lesz. Arra születni kell! Tévedés ne essék, nem minden orvos kiváló. Mert az orvos is ember, és sajnos valóban hibázhat. Nagyon nem szeretném, hogy én vagy a családom valamelyik tagja élje át, hogy rosszul döntsenek róla. De azt se szeretném, hogy sokan közhelyesen, rosszindulatúan általánosítsanak. Mert az orvos igenis emberfeletti munkát végez. Mert az orvosi hivatás semmilyen más foglakozással nem összehasonlítható. Mert egy orvos mindennap felelôsséget vállal a betegeiért. Mert abszurd, hogy az orvosokról gyakorlatilag csak akkor hallunk, ha mûhibaperrôl van szó.
 
Az igazi Vészhelyzet
Rengeteg sikeres sorozat szól az orvosokról. A világ összes országában, sok csatornán, több szériában láthatjuk az orvosok életét, munkáját, problémáit bemutató különbözô alkotásokat. Édesapám mindig jót nevetett ezeken a filmeken. Mert, ahogy fogalmazott, a fele sem igaz! (Semmilyen szempontból.) Az igazi Vészhelyzet a valóságban van. Mert azt hiszem, itt az idô, hogy ne csak beszéljünk, hanem tegyünk is az egészségügyért! Ha mást nem, legalább becsüljük meg azokat az embereket, akik az egészségügyben dolgoznak. Mert – ahogy a Regöly Alapítvány mottója is szól – Az egészség a Mi ügyünk!

 

 

www.regolyalapitvany.hu


[Regöly-Mérei Krisztina]

 

 

 

 

Adományozó ünnepség a Központi Könyvtárban

December 9-én az egyetem Központi Könyvtárában nagyszabású Adományozó Ünnepségre került sor.
 
A Könyvtár mintegy másfél éve folyamatosan kapja az egyetem professzoraitól, tanáraitól az értékes ajándékokat, amelyek mostanra végleges helyükre kerültek a Könyvtár falain belül. Az adományok között vannak régi orvosi műszerek, diplomák, plakettek, bútorok.
 

Emlékhelyet rendeztek be Dr. Regöly-Mérei Jánosról Emlékhelyet rendeztek be Dr. Regöly-Mérei Jánosról

 
Az Ünnepség kiemelt vendégei voltak Dr. Réthelyi Miklós miniszter úr és felesége, Dr. Szentágothai Klára és Dr. Tulassay Tivadar rektor úr, továbbá a meghívott vendégek körében az adományozók és az egyetem további nagyra becsült vezetői.
 
Dr. Tulassay Tivadar rektor úr adományozó oklevelet adott át a Központ Könyvtár részére eljuttatott értékes adományok hálája jeléül.
 
Az ünnepség másik kiemelt pontja volt a Szentágothai János anatómus professzorról elnevezett emlékszoba, olvasóterem, amelyben elhelyezték Szentágothai professzor személyes emléktárgyait is. A megjelent vendégek végül megtekinthették az elhelyezett emléktárgyakat.
 
Az ünnepségen közreműködött a Semmelweis Kamarazenekar, színvonalas műsorukkal emelték az ünnepség fényét.

 

 

www.sote.hu

[cikk megtekintése]

 

 

 

 

Fiatal orvosok részére hirdet pályázatot a
Prof. Dr. Regöly-Mérei János Alapítvány

Az alapítvány célja olyan orvosok, orvostanhallgatók, kutatók, kutatócsoportok, egyetemi tanárok díjazása, akik kimagasló szakmai tudásukkal, méltón viszik tovább Dr. Regöly-Mérei János munkásságát
 
Az idén első alkalommal hirdet pályázatot a Professzor Dr. Regöly-Mérei János Alapítvány. Az alapítvány célja olyan orvosok, orvostanhallgatók, kutatók, kutatócsoportok, egyetemi tanárok díjazása, akik kimagasló szakmai tudásukkal, méltón viszik tovább Dr. Regöly-Mérei János munkásságát és ápolják emlékét - közölte az alapítvány képviselője az MTI-vel.
 
Regöly-Mérei Krisztina, az alapítvány névadójának lánya elmondta: a 2009 nyarán meghalt professzor az elsők között vezette be Magyarországon az ultrahang- diagnosztikát a betegek kivizsgálásában és szintén az elsők között sajátította el külföldi tanulmányai során a transzplantációs műtéti technikát. Előadások és közlemények százai jelzik kiemelkedő tudományos munkásságát. Az Orvosi Hetilap főszerkesztő-helyetteseként is elismerésre méltó munkát végzett.
 
Az alapítvány amellett, hogy tisztelettel adózik emléke előtt, egy olyan szervezetet kívánt létrehozni, amely az orvostársadalom, sőt az egész egészségügyben dolgozók fáradhatatlan és lelkiismeretes munkáját ismeri el - mondta Regöly-Mérei Krisztina.
 
Idén két kategóriában hirdették meg a pályázatot, 35 év alatti orvosok és orvostanhallgatók részére. A pályázónak pályamunkájával csatlakoznia kell valamilyen formában Regöly-Mérei János professzor tudományos gondolataihoz, kutatásaihoz, munkásságához és azt pályázatában meg kell indokolnia.
A pályamunkák benyújtási határideje: 2011. május 31. Az első helyezett orvos 250 ezer forint, az első helyezett orvostanhallgató pedig 150 ezer forint díjazásban részesül, valamint támogatják, hogy a nyertes pályaművek megjelenjenek a vezető magyar orvosi szaklapok egyikében.
 
A pályázat feltételeiről a www.regolyalapitvany.hu internetes oldalon lehet bővebben tájékozódni.

 

 

hirado.hu/MTI

 

 

 

 

Sajtóközlemény

Az egészségügy kiválóságainak díjazása

2009 nyarán tragikus hirtelenséggel elhunyt Prof. Dr. Regöly-Mérei János orvos, sebész, gasztroenterológus, egyetemi tanár. Munkássága, szaktudása, szellemisége, erkölcsi és emberi hozzáállása páratlan és maradandó az orvostudományban. A Professzor Dr. Regöly-Mérei János Alapítvány amellett, hogy tisztelettel adózik emléke előtt, szeretett volna egy olyan szervezetet létrehozni, amely az orvostársadalom, sőt az egész egészségügyben dolgozók fáradhatatlan és lelkiismeretes munkáját ismeri el. Gyakorlatilag Magyarországon –ellentétben a zenészekkel, színészekkel, művészekkel, újságírókkal – alig akad olyan díj, elismerés, amely az egészségügyben dolgozókat jutalmazza. Mi ezen szeretnénk változtatni!

Létrehoztuk a Professzor Dr. Regöly-Mérei János Alapítványt

A Regöly Alapítvány Kuratóriuma kiírta az első pályázatát, orvos és orvostanhallgató kategóriákban. A pályázatok leadási határideje 2011. május 31. Az első helyezett orvos 250 ezer forintot, az első helyezett orvostanhallgató pedig 150 ezer forintot kap. Emellett lehetőséget arra, hogy a legtekintélyesebb orvosi szaklapokban publikáljon. A pályázatokat hazánk elismert, nagy tekintélyű orvosprofesszorai bírálják el, szigorú kritériumok alapján. További részletek a pályázatról és alapítványunkról a www.regolyalapitvany.hu honlapon olvasható. A pályamunkákat a kuratorium@regolyalapitvany.hu, valamint a szakmaibizottsag@regolyalapitvany.hu e-mail címre várjuk.

Regöly-Mérei Krisztina, az alapítvány képviselője

„Édesapám rendkívüli ember volt. Páratlan életművet hagyott maga mögött, annak ellenére, hogy csak 60 évet élt. Egyrészt az ő szellemiségét, tudását, emberségét, munkaszeretetét szerettük volna továbbvinni. Másrészt, szeretnénk az egészségügyben dolgozók emberfeletti munkájára felhívni a figyelmet és tudásukat erkölcsileg, anyagilag megbecsülni. Társadalmi szerepüket szeretnénk meghatározóbbá tenni, mert abszurd, hogy manapság már nem a valódi értékekre figyelünk... ”

Az alapítvány kurátorai

Prof. Dr. Karádi István a Semmelweis Egyetem dékánja, klinikaigazgató, az MTA doktora
Prof. Dr. Papp Zoltán egyetemi tanár, az MTA doktora, a Maternity Magánklinika igazgatója, szülész-nőgyógyász, humán genetikus
Prof. Dr. Sándor József egyetemi tanár
Prof. Dr. Darvas Katalin a Semmelweis Egyetem Aneszteziológiai és Intenzív Terápia egyetemi tanára
Dr. Vörös Attila sebész, egyetemi docens
Dr. Telek Géza sebészeti oktató, főorvos
Regöly-Mérei Gábor közgazdász, az alapítvány névadójának fia

A szakmai bizottság elnöke

Prof. Dr. Ondrejka Pál egyetemi tanár, a Semmelweis Egyetem II. sz. Sebészeti Klinikájának igazgatója

 

Prof. Dr. Karádi István, kurátor
„Regöly-Mérei professzor azok közé a nagy formátumú orvosprofesszorok közé tartozott, akik az oktató és kutató orvosok hármas követelményrendszerének mindegyikében kiemelkedőt alkottak. Egész életében a betegeket magas szakmai színvonalon, határtalan empátiával gyógyította. Mindezek mellett a tanítványok tudásszintjének folyamatos emelését tartotta egyik fő feladatának, melynek elengedhetetlen feltétele volt az elmélyült, nemzetközi szintű kutatómunka. Számunkra ő mind szakmai, mind emberi vonatkozásban egy példakép volt.”

 

Prof. Dr. Papp Zoltán, kurátor
„Debrecenből kerültem a fővárosba 1990-ben, és a beilleszkedés nehézségein kiváló barátok segítettek át. Ezek közé tartozott János is, akivel a Semmelweis Egyetemen találkoztam először, és gyorsan felismerve egymás értékeit, beteg hozzátartozóinkat kölcsönösen egymáshoz irányítottuk. Köztudott, hogy egy orvos részéről egy másik orvos felé az a legnagyobb elismerés, ha vele operáltatja meg azt a beteget, aki számára kedves és fontos. Mi egymás számára ilyen orvosok voltunk, és visszaemlékezve az Általa gyógyított betegeimre, utólag is mondhatom, hogy mindig helyesen döntöttem, amikor az Ő segítségét kértem. "Exitus acta probat." Az orvosi ténykedést a kimenetel igazolja. Betegei számára a gyógyulás számtalanszor megadatott, a sors kegyetlensége, hogy ezt Ő nem kaphatta meg. Korai távozása ellenére életműve maradandó, és tanulságul szolgálhat az ifjú nemzedék számára.”

Az Alapítvány fővédnökei

Vitray Tamás újságíró, televíziós személyiség
Dr. Kemény Dénes a férfi vízilabda válogatott szövetségi kapitánya
Hajdú B. István sportriporter
Dr. Borbély Zoltán a Legfőbb Ügyészség szóvivője

 

Hajdú B. István, fővédnök
„A gyógyítás mellett Regöly-Mérei professzor hitvallásának tekintette a fiatalok elméleti és gyakorlati oktatását is. Szívfájdalma volt, hogy a tehetséges pályakezdő orvosok és az egészségügy más területén dolgozók (kutatók, nővérek, stb.) légüres térben mozognak, szellemi tőkéjüket nem tudják kamatoztatni, anyagi megbecsülésük katasztrofális, hazai jövőképük szegényes. Ezért is azonosulok az alapítvány céljaival, mely a maga - most még szerény- eszközeivel igyekszik javítani ezen a helyzeten. Nem utolsó sorban János az apósom volt, aki többek között édesanyám életét is megmentette...”

 

Dr. Borbély Zoltán, fővédnök
„Számomra mindig is az orvosi volt a legszebb hivatás, eredetileg orvos is szerettem volna lenni. Olyan orvos azonban, mint amilyen János volt, biztos, hogy soha nem lettem volna. Ő volt az ultrahang-diagnosztika egyik hazai apostola, rendkívüli ember és rendkívüli orvos volt. Még az életénél is fontosabbnak tartotta orvosi hivatását. A szó szoros értelemben, az életét adta a gyógyításért. Ezt a felbecsülhetetlen "árat" igyekszik –ha csak képletesen is- "visszafizetni" az alapítvány, a jelen és a jövő tehetséges orvosainak erkölcsi és anyagi ösztönzésével. Dr. Regöly-Mérei Jánosra különösen igaz Ady Endre sora: Ifjú szívekben élek.”

 

A Regöly Alapítvány céljaival, már most több szakmai szervezet, kiadó, szakmai lap, médium azonosult. Célunk, hogy a jövőben, egyre több kategóriában (kutató, kutatócsoport, egyetemi tanár, stb.) tudjuk megbecsülésünket kifejezni.

 

 

Professzor Dr. Regöly-Mérei János Alapítvány

 

 

 

 

Az egészségügy kiválóságainak díjazása

A Regöly Alapítvány

2010 februárjában létrejött a Professzor Dr. Regöly-Mérei János Alapítvány. Az alapítvány kiemelt célja, hogy minden évben (egyre több kategóriában) díjazza az egészségügyben dolgozókat. Orvosokat, orvostanhallgatókat, kutatókat, kutatócsoportokat, egyetemi tanárokat. A díj anyagi, erkölcsi és szakmai elismeréssel jár, valamint a nyertesek a médiában is bemutatásra kerülnek. A díjra pályázni lehet. A pályázatokat szigorú szakmai kritériumok alapján bírálják el az orvostársadalom legnagyobb tudású szakemberei.

 

A szakma leghíresebb és legelismertebb professzorai vesznek részt a kuratóriumban és a szakmai bizottságban. Kurátorunk Prof. Dr. Karádi István, Prof. Dr. Papp Zoltán, Prof Dr. Darvas Katain, Prof. Dr. Sándor József, Dr. Vörös Attila, Dr. Telek Géza, Regöly-Mérei Gábor. A szakmai bizottság elnöke pedig Prof. Dr. Ondrejka Pál. Az Alapítvány fővédnökei Vitray Tamás, Dr. Kemény Dénes, Hajdú B. István és Dr. Borbély Zoltán. Az Alapítvány kiemelt együttműködő partnere a Semmelweis Egyetem, az Orvosi Hetilap, a Magyar Családorvosok Lapja. Több fontos szakmai szervezettel, médiummal, internetes portállal, kiadóval pedig jelenleg is zajlanak a tárgyalások. A felsoroltak mellett számos cég, vállalat és magánszemély, családtag, barát támogatja erkölcsileg és anyagilag az alapítványt. www.regolyalapitvany.hu

 

 

Regöly-Mérei Krisztina, az Alapítvány képviselője elmondta: „Édesapám rendkívüli ember volt. Páratlan munkásságot hagyott maga mögött, annak ellenére, hogy fiatalon halt meg. Egyrészt az ő szellemiségét, szakmaiságát, tudását, emberségét, munkaszeretetét szerettük volna továbbvinni, másrészt szeretnénk az egészségügyben dolgozók fáradhatatlan, lelkiismeretes, önfeláldozó és emberfeletti munkájára felhívni a figyelmet, tudásukat anyagilag, erkölcsileg megbecsülni, hiszen nap, mint nap mások életéért küzdenek. Ők azok, akik ott állnak életünk két legfontosabb pillanatánál: a születésnél és a halálnál. Szeretnénk, ha a színészek, énekesek, művészek mellett, a kimagasló tudású, erkölcsileg, emberileg példaértékű orvosok, kutatók, nővérek, egyetemi tanárok, kicsit több figyelmet kapnának a társadalomtól. Én szó szerint a kórházban nőttem fel, ami rengeteg pluszt adott nekem. Megtanultam megbecsülni az életet, rájöttem, hogy az igazi hivatás az, ha másokért dolgozunk, másoknak segítünk. Egy orvos, egy nővér soha nem hibázhat, hiszen az végzetes következménnyel járhat. Tehát a másik fontos dolog, amit láttam és megtanultam: a felelősség. A Konemara Consulting Kft. munkatársai egytől egyig lelkiismeretes, roppant kreatív, megbízható, együttgondolkodó, tájékozott, széles látókörű emberek, és ami még nagyon fontos kiválóan összedolgozó csapatot alkotnak. Ötleteikkel, segítőkészségükkel, igényes honlap készítésükkel már most rengeteget segítettek a Regöly Alapítványnak.”

 

Hajdú B. István, az Alapítvány egyik fővédnöke elmondta: „Megnyugtató számomra, hogy mind az orvostársadalom nagyjai, mind Konemra Consulting Kft. lelkiismeretes munkájukkal segítik az alapítvány működését. Az pedig még nagyobb öröm, hogy ezek a nagyhírű professzorok és a cég munkatársai is, nem csak szavakban, hanem tetteikkel is bizonyították, hogy megértették és azonosultak célkitűzéseinkkel, munkánkat a jövőben messzemenően segítik.”

 

Sipos István, a Konemara Consulting Kft. ügyvezetője hozzátette: „Örömmel segítettünk, és a jövőben is minden, tőlünk telhető eszközzel támogatjuk céljainak megvalósításában a Regöly Alapítványt. A szervezet megkeresésére azért is mondtunk igent, mert magunk is hiánypótló kezdeményezésnek tartjuk az Alapítvány célkitűzését, mellyel olyan egészségügyi dolgozók munkáját kívánják elismerni, akik a maguk területén kiemelkedő teljesítményt nyújtanak, munkájukat hivatásnak tekintik, ugyanakkor indokolatlanul a háttérbe szorultak. Büszkék vagyunk arra, hogy a neves egészségügyi szaktekintélyek és hiteles médiaszemélyiségek támogatásét élvező Alapítvány cégünket, a Konemara Consulting Kft-t kereste meg arculatának tervezésével és honlapjának fejlesztésével. Támogatásunk része a Konemara Consulting Kft. társadalmi szerepvállalási politikájának. Cégünk munkatársaival együtt őszintén kívánom, hogy a Regöly Alapítvány munkatársai sikerrel valósítsák meg a kitűzött céljaikat és törekvéseikben további partnerekre találjanak!”

A Konemara Consulting Kft.

A Konemara Consulting Kft. 2007-ben történt megalapításától kezdve foglalkozik internetes megoldások fejlesztésével, reklámgrafikai és promóciós, marketing tevékenységgel. Szolgáltatásainkkal, termékeinkkel arra törekszünk, hogy Ügyfeleinket stabil piaci pozícióhoz juttassuk, illetve, hogy ebben segítségükre legyünk. Elvárásaikra korszerű, alaposan tervezett megoldásokkal, termékekkel válaszolunk. Komplex szolgáltatásban gondolkodunk: hisszük, hogy egy többfázisú projekt akkor van jó kezekben, ha annak minden elemét, lépését egy szellemi műhelyben valósítjuk meg. Klienseink joggal várják el, hogy amennyiben minket választanak, nekik semmilyen részletre ne legyen gondjuk, és kerek egész megoldásainkkal segítsük üzletmenetük fejlesztését. Mi, a Konemaránál ezt tarjuk legfőbb feladatunknak, és ennek teszünk eleget számos sikeres projekttel a hátunk mögött. www.konemara.hu

 

 

Konemara Consulting Kft.

 

Professzor Dr. Regöly-Mérei János Alapítvány

CéljainkTámogatókSzakmai bizottságKurartóriumJelölésekDíjkiosztóElérhetőség
ElőadásokPublikációkDíjazotti kategóriákSajtószoba

Honlapfejlesztés: A honlapot készítette és üzemelteti: a Konemara Consulting Kft.