Professzor Dr.Regöly-Mérei János - Interjúk, cikkek

• "Semmi sem idegen tőlem,
ami emberi..."

Interjú Dr. Regöly-Mérei Jánossal

Prof. Dr. Regöly-Mérei János

– Doktorrá avatásakor aranygyűrűt kapott, ami azt jelenti, hogy középiskolás és egyetemista korában végig kitűnően teljesített. Regöly-Mérei professzor stréber lett volna?
– Soha nem voltam stréber, soha nem magoltam reggeltől estig, sőt! Ugyanúgy élveztem az életet, mint a többiek, és ugyanúgy udvaroltam is! Amikor az aranygyűrű átvételére készültem – ugye illik megköszönni –, találtam egy életre szóló mondást Rotterdami Erasmustól. "Semmi sem idegen tőlem, ami emberi!" Ennek szellemében, ha például vezetőként valami nem tetszett, mindig úgy adtam a beosztottaim tudtára, hogy ne alázzam meg őket. Ha pedig nem volt igazam, képes voltam másnap osztályértekezleten mindenki előtt bocsánatot kérni. Édesanyám és édesapám is ezt hagyta rám útravalóul, így máig a szeretet, a harmónia, az igazságosság utáni vágy dominál a lelkemben.

– Az ultrahang-diagnosztika alkalmazása mára megszokottá vált az orvostudomány különböző területein, csakhogy Ön akkor kezdett el foglalkozni vele, akkor utazott Németországba tanulmányozni, amikor jó, ha 4-5 orvos tudta róla Magyarországon, hogy mi fán terem.
– A hetvenes években meglehetősen szűk spektruma létezett idehaza a képalkotó diagnosztikának. Az akkori főnököm, Marton Tibor professzor pályázat útján szerzett a klinikának egy ultrahangkészüléket, és ezen hazatérésem után elsőként végeztem sebészi ultrahangdiagnosztikát, az akut hasi kórképek és a posztoperatív szövődmények diagnosztikáját.

– Miben a legjobb? Azt mondja a fáma, hogy a májsebészetben...
– Egy sebész soha ne dicsérje magát. Mind a sebészeti alapkutatásokat, mind a műtéttani kihívásokat szívesen vállalom. Amiben úgy érzem, igazán otthon vagyok: az akut sebészeti diagnosztika, a hasnyálmirigy kórélettana. A kedvenc szakterületem az onkológiai és a laparoszkópiás sebészet. Németországban több mint egy éven keresztül transzplantációs sebészetet tanultam, az ott elsajátított műtéttechnikai gyakorlat biztonságot ad. A sebészeti betegek többsége onkológiai gondokkal küzd. Ezek közül az emlőrák és a vastagbélrák komplex kezelése sokat fejlődött, nem mondható el ugyanez az epehólyag-, az epeúti és a hasnyálmirigyrákok felismeréséről és kezeléséről. Orvosi hitvallásom, hogy a beteget az utolsó percig kezelni kell, és számos példával tudom igazolni, hogy a legreménytelenebb helyzetekből is van kiút.

– 1998-tól 2006-ig a Budapesti Orvosi Kamara elnökeként képviselte kollégáit a különböző egyeztetőfórumokon. Ez a 8 esztendő egyébként a maximum, amit az elnöki székben el lehet tölteni. Igencsak elégedettek lehettek a munkájával, ha még egy ciklusra megválasztották.
– Ezt nem tőlem kell megkérdezni, hanem tőlük. A MOK-nak egyaránt kell képviselnie a betegek és az orvosok érdekeit. A 8 év alatt arra figyeltem leginkább, hogy a velünk tárgyaló, az egészségügy irányításáért felelős partnerek elismerjék a kamara szakmai megalapozottságát. Elismerték, és erre vagyok a legbüszkébb.

– Az Orvosi Hetilap főszerkesztő-helyettese, hogy került ebbe a székbe?
– Fehér János professzor tanítványaként. A Hetilap egyébként mostanában egyre több információt nyújt a gyakorló orvosok számára. 2007-ben az Akadémia Kiadó vette át a lapot, és sikerült elérnie, hogy angol nyelven is megjelenjék, továbbá hogy mind az angol, mind a magyar nyelvű változat olvasható legyen az interneten.

– Zajlik az egészségügy átalakítása, ami bizony sokak számára pozitív, másoknak negatív változásokkal jár. Ön melyik csoporthoz tartozik?
– Az általam vezetett intézet, amely egyben a Szent István Kórház sebészeti osztálya, a Semmelweis Egyetem Sebészeti Tanszékeként a sebészeti oktatás 45–50 százalékát végezte. Magyar, német és angol nyelven képeztük az általános orvosokat, a fogorvosokat, a szakorvosokat és a rezidenseket. Az egészségügyi reform következtében július elsejétől megszűnünk egyetemi oktatóintézetként működni. Egyértelmű, hogy milyen szájízzel beszélek erről...

B. Király Györgyi
ORVOSI HETILAP
2007 148. évfolyam, 21. szám