Professzor Dr.Regöly-Mérei János - Interjúk, cikkek

Nekrológ - Magyar Sebészet

Regöly-Mérei János egyetemi tanár
(1949–2009)

 

Gyászol a magyar sebész társadalom.
Hatvanéves korában eltávozott közülünk egy különösen szeretett és tisztelt kollégánk, barátunk – Regöly professzor.
Hihetetlenül nehéz múlt időben beszélni Róla, akivel néhány hete még együtt ünnepeltük Krakkóban közös előadásunk sikerét, és terveztük a szeptemberi, a Sebész Világkongresszuson tartandó következőt. Több mint harminc éve dolgoztunk együtt, egy házban, a Semmelweis Egyetem 3 sz. Sebészeti Klinikáján. Nap mint nap láthattam fáradságot nem ismerő munkáját a betegágynál, előmenetelét a tanársegédségtől a tanszékvezető egyetemi tanárságig. Nem ismertem nála szorgalmasabb, lelkiismeretesebb orvost, sebészt.
Kiemelkedő képességei már egyetemi tanulmányai során megnyilvánultak: azon túl, hogy valamennyi kollokviumát és szigorlatát jeles eredménnyel teljesítette, nyolc egyetemi tanulmányi versenyen nyert első helyezést, 1972-ben az Országos Tudományos Diákköri Konferencián pedig elnyerte az Egészségügyi Minisztérium Nagydíját. 1974-ben az Elnöki Tanács által adományozott "Sub Auspiciis Rei Publicae Pouilaris" kitüntetéssel avatták orvosdoktorrá.
Meggyőződésem, hogy a medicina bármely területét választhatta volna élethivatásul – ott is professzor lehetett volna. De Ő a sebészetet választotta, és kiemelkedő tudása alapján valóban elmondhatta volna magáról, hogy a sebész olyan belgyógyász, aki operálni is tud. A Fővárosi Szent István Kórház II. sz. Sebészeti Osztályán eltöltött négy év után került a Semmelweis Egyetem 3. sz. Sebészeti Klinikájára. A Marton, majd Ihász professzor által vezetett klinika nagyszerű iskola volt – nem véletlen, hogy tizenöt professzor és osztályvezető főorvos került ki innen.

Prof. Dr. Regöly-Mérei János

Regöly professzor pályafutását meghatározták németországi tanulmányútjai: München, Erlangen, Mainz, Freiburg sebészeti klinikáin szerzett tapasztalatait itthon jól tudta hasznosítani. 1982-től foglalkozott a sebészeti ultrahang-diagnosztika kérdéseivel, e téren is nemzetközi hírnevet szerzett, múlhatatlan érdeme e képalkotó eljárás elterjesztése a hazai sebészeti osztályokon. Több cikluson át vezetőségi tagja volt a Magyar Sebész és a Magyar Gasztroenterológiai Társaságnak, ezen kívül nyolc nemzetközi társaságnak is tagja volt. Az Inernational Surgical Society (ISS/SIC) magyarországi képviselőjeként hat éven át tevékenykedett. Előadások és közlemények százai jelzik kiemelkedő tudományos munkásságát. Az Orvosi Hetilap főszerkesztő-helyetteseként is elismerésre méltó munkát végzett. Elsők között részesült Széchenyi Professzori Ösztöndíjban.
2004-ben "Pro Sanitate" kitüntetést vehetett át, de sohasem vágyott kitüntetésre – legnagyobb elismerést számára a sebész- és orvostársadalom által adományozott "Dr. Marton Tibor-díj", a "Hippokratész-emlékérem" jelentette. 2008-ban kapta meg a "Markusovszky Lajos-emlékérmet", mely alkalommal tartott "Az akut hasi diagnosztika – a képalkotóktól a molekuláris biológiai módszerekig" címmel tartott nagy ívű, jövőbe mutató előadása kétségkívül pályája csúcsát jelentette. Jelöltje volt a Magyar Sebész Társaság egyik elkövetkező "Balassa-emlékelőadásának", de erre már nem kerülhetett sor.
Kiváló egyetemi oktató volt, példamutatóan felkészült, az újdonságokat kellően értékelő előadásai lebilincselték hallgatóságát.
Mindenek előtt azonban betegeit szolgáló, a minisztert és a féllábú hajléktalant egyaránt az emberi méltóságot megillető tisztelettel kezelte .Hajnaltájt elsőnek érkezett a klinikára, és rendszerint már besötétedett, amikor hazaindult. Természetesen ott találtuk a klinikán a súlyos beteg ágyánál szombaton és vasárnap is. Munkatársai, az orvosok, nővérek, bárki odamehetett hozzá: igyekezett mindenkinek mindenben segíteni.
Kétségtelenül: két végén égette a gyertyát. Családjának szerető gondoskodása segítette céljainak megvalósításában, óvta a mindennapok küzdelmében.
Nagy műveltségű, vidám ember volt. Sokszor fejezte be kollégáival a délutáni vizitet valamilyen derűs történettel – így oldva a munkánkkal járó feszültséget.
Nem voltak ellenségei, közszeretetnek örvendett. Betegsége idején az egész magyar sebésztársadalom megmozdult, igyekezett mindenki segíteni, együtt érző aggódással várva a híreket.
"Sapientia, corde manuque" – olvashatjuk a Magyar Sebész Társaság címerében. Regöly-Mérei János ebben a szellemben élte az életét. Eltávozott közülünk, de életműve velünk marad.
Kedves János, kollégánk, barátunk – fényeskedjék Neked most már az Örök Világosság!

 

Dr. Sándor József
Magyar Sebészet 2009; 62(5): 322–323
DOI: 10.1556/MaSeb.62.2009.5.7
ISSN 0025-0295 © 2009 Akadémiai Kiadó, Budapest

Professzor Dr. Regöly-Mérei János Alapítvány

CéljainkTámogatókSzakmai bizottságKurartóriumJelölésekDíjkiosztóElérhetőség
ElőadásokPublikációkDíjazotti kategóriákSajtószoba

Honlapfejlesztés: A honlapot készítette és üzemelteti: a Konemara Consulting Kft.